Második negyedben a Hold

 

Visszaadná a Hold a sötétséget

Ébredjen fel minden csillag végre.

Hatalmának felét immár sutba dobta,

Ám nyirkos paplant mi ránk a tél takart.

 

Óvjuk egymástól “A Szemünk fényét” mi is.

Ködbe vontuk jövőnk és jelenünk.

Szférák zenéjét meg nem szólaltatjuk,

Égi vizekre együtt nem hajózunk.

 

Kimegyek még is az ég alá néha,

Megkönyörülne tán az Isten rajtam.

Meglátnánk ott fenn az Ő tekintetét

Templommá tenné testünk és a lelkünk.

 

Fölhangzana a régi dallam újra,

Hajónk alá egy nagy folyó futna.

A sötét ég, fényektől ragyogna

Bársony bőre álommal bevonna.

 

És nem volnának néma hazugságok,

Az arcunkra csillag harmat hullna,

Ez éjszakán jövőnk megfoganna

Felhő paplan csak eztán borulna…

 

Ha arcunkra, zengő harmat hullhat

Az ég és a föld összeérne ottan

Fény és árnyék jól megférne rajtunk

És lenn a Földön csillagot csókolunk.

2016. 10. 22-23.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van…