Sasmadár

A rét fölött a sasmadár köröz hibátlanul,
billenti szárnyát nesztelen, hiába fut a nyúl,
a csendes égből ím lecsap, de oly kegyetlenül,
a prédája nem is remeg, szívére végzet ül.

Bizony hogy így esett velem meg az a borzalom,
hogy álnokságod karma megfeszült a torkomon,
onnan támadtál engemet, honnan nem vártam én,
és elsüllyesztetted hajóm szerelmünk tengerén.

Azóta csendben hallgatok és átkozom magam,
miért rohantam én bele csapdádba boldogan,
remélem hogy felment az ég még egyszer engemet,
és majd kidobja testemet halálos tengered.

A parton tán még lesz, aki akkor meg is talál,
felöltöztet, gödörbe tesz, harangozik talán,
fejfámra írja szűkszavún, hogy itt nyugszik ama
bolond, kinek szívébe mart a sasmadár maga.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlapom: https://baranyi-imre.eoldal.hu/ Szerzői jogok: Utánközlés joga: A műveim utánközléséhez az engedélyem szükséges.Átdolgozás joga: A…