Vidám verset szerettem volna írni

ezen a derűs, szép márciusi napon,

melyben minden gondom tán feledni tudom,

s örömem fogom a papírra vetni.

 

…..

 

Fiaimmal tegnap mi a Bükköt jártuk,

évtizedek óta kirándulóhelyünk,

apának és nekem ez volt a kedvencünk:

először fel őket kocsiban toltuk.

 

Előbb a kis Sanyó, aztán jött Lacink:

a természetet tán azóta szeretik.

A túrázásokat mindketten kedvelik,

otthonukban jelvények hada díszlik

 

Ám rágondolva tegnapi túránkra,

Hát nem derűről és vidámságról írok.

Elszomorít az, mit magunk körül láttunk:

büszke fák ezrei vannak letarolva!

 

…….

……

 

Hatalmas szálfák sorra mind kidöntve,

út mellé tornyozva szállításra várnak.

Ismeretlenek nekik mily sorsot szántak,

az erdőt tán örökre tönkre téve?!

 

Egész hegyoldalak fái kivágva

csenevész bokrokat ráncigál a vad szél,

itt még a fűszál is gyilkosokról beszél…

hány évtizedig marad minden puszta?

 

……

 

……

 

……

 

……

 

A természet ma örömet nem adhat,

elég, ha e rémes vandalizmust néznem,

nekikeseredem és szinte forr a vérem:

ilyen pusztítást jóvá ma ki hagyhat?!

…..

 

….

 

S mi lett a kanyargó erdei úttal,

ahol mi tolhattuk kis babakocsinkat?

hepehupáikon kitörjük nyakunkat!

Már télen tönkre ment, s rémes most tavasszal.

 

Nem is tönkre ment az, de tönkretették

a szállító jármű ormótlan „kereki”.

Ám a megrendelőt ez talán érdekli?

Kiránduló kedvem végleg elvették.

 

……

 

…….

 

Mint a jövőt az erdőtől, a tájtól…

Megbánjuk még mi ezt, mi mai emberek

S ti, kik haszonlesésből ezt művelitek

Nem féltek a természet jogos bosszújától??????????????????????????

?????????????????????????

????????????????????

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…