Képzelj magadnak egy álmot.
Tökéleteset, mondjuk, zöld színűt.
Képzelj mellé meleg kabátot,
amolyan barna, bélelt belsejűt.
Vedd fel magadban, csendben,
gombold össze jó szorosan
és öleld meg magad így, melegen,
bélelt, barna kabátosan.

Képzelj a zöldbe sűrű hóesést,
csillag hópelyhekkel téli tájat.
Szeress meg egy hópelyhecskét,
mondjuk azt a szép vidámat!
Nemsokára elér hozzád,
kéredzkedik a barna vállra.
Képzeld hát, hogy befogadnád,
a végtelen, zöld világba.

Ölelgetnéd, babusgatnád,
zöld hideggel szeretgetnéd.
Mindenhova utaztatnád,
összes álmod elmesélnéd.
Mesélnél a zöld világról,
miben őt úgy megszeretted
és mesélnél a nagykabátról,
melyen ő új otthonra lelt.

És képzeld azt, hogy zöld a világ
benne fehér hópelyhekkel.
Tudd, hogy rajtad ott a kabát
bélelt, barna belsejével.
Azon pedig rajta pihen
ölelgetve, babusgatva
a vidám csillag-hópehely.

Pongrácz Zsófia az Irodalmi Rádió szerzője. Pongrácz Zsófi vagyok, 18 éves. Az első versemet körülbelül három éve írtam…