Így születik a vers 2020 

Az alábbi írásban az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában a közelmúltban megjelent Így születik a vers 2020  című kötetet szeretném bemutatni elsősorban azoknak a blog-olvasóknak, akik eddig nem találkoztak vele, mintegy kedvcsinálásul a kötet megismeréséhez, elolvasásához. Mielőtt a részletesebb elemzésbe belekezdenék, egy személyes megjegyzést teszek. Magam is épp e kötet kapcsán kerültem kapcsolatba az Irodalmi Rádióval, miután – elolvasva pályázati felhívásukat –, a határidőre négy versemet a kiírás szerint beküldtem, remélve a megmérettetést, valamint a megjelenésüket is, mivel korábban verseimmel sehol nem jelentkeztem, s így nyomtatásban sem találkoztam még velük. Örültem, hogy egy versem bekerült a kötetbe; a versszöveget – mint szinte valamennyi szerzőnél – nálam is a vers keletkezési körülményeinek leírása előzi meg.

Az, hogy az Irodalmi Rádió jelen van az interneten (és tkp. elsősorban ott van jelen), felvételével lehetővé teszi az Így születik a vers 2020  pályázat eredményhirdetésének megtekintését és a díjazott versekkel és legalább részben a szerzőikkel való majdnem személyes megismerkedést. Az eredményhirdetés egyúttal az Irodalmi Rádió 18. születésnapja is volt, ehhez utólag is gratulálok. Az érdeklődők, ha szeretnék megtekinteni, itt megtalálhatják az említett adást:

Csak pár szót írnék még a szerkesztőkről, Zsoldos Árpádról és Adriennről, akiket így a képernyőről is mód van megismerni. A kötet mellett az ő munkásságukat is lehet, kell is méltatni, itt csupán annyit írok, hogy nagyszerű ötletnek tartom azoknak az embereknek a felkarolását, segítését, akik életük egy pontján az irodalom aktív művelésére adták a fejüket, s prózai vagy lírai műveikkel szeretnének a nyilvánosság elé lépni. Legnagyobb részt nem hivatásos költők, írók társaságáról, de az irodalmat nagyon szerető, tisztelő, és az alkotásig eljutott emberekről van szó. Amatőrökről, ha úgy tetszik, de akik közül soknak egy-egy, avagy néhány, esetleg sok alkotása eléri azt a magasságot, amitől kezdve a darabok már igazi irodalmi műveknek tekinthetők. A megjelenés lehetősége az internetes felület mellett valódi kötetek szerkesztését, kiadását is jelenti, a kötet sok szerzőjének van már egy vagy több önálló kötete – nem is egyszer éppen Zsoldos Árpád és Adrienn segítsége révén.

De rátérve most már a megjelent munkára, a kötetben mintegy 165 oldalon 64 alkotó versei jelennek meg, leginkább egy-egy, ritkábban két-két, s egészen ritkán három verssel. A kötet első oldalain a díjnyertes szerzők jelennek meg, a nevüket szeretném itt felsorolni: Lovass Adél, Török Nándor, Szebeni Sándor, Ökördi Péter, Pelesz Alexandra, Császár József, Geri Ádám, Rácz Akácosi Laura, Fazekas Imre Pál, Svébisné dr. Fekete Magdolna, Pocsai Piroska és Vámos Robi. Az utóbbi szerző versét a videón egy Hanna nevű kislány adja elő, aki nem más, mint a vers címzettje. Kevés ilyen kedves, és természetesen mindenkihez szóló vers születik:

Szeretlek, ha kicsi vagy,
Szeretlek, ha nagy,
Szeretlek, hogy mosolyogsz,
Szeretlek, hogy vagy.

(Szeretlek ha és szeretlek hogy)

Az említett bemutató műsorban a további versek a szerzők vagy a szerkesztők előadásában hangzanak fel. A szerkesztők megítélésében ezek a kötet legjobb darabjai, s ezzel, a meghallgatás után majd újra elolvasva a műveket, egyet is érthetünk. Csak azt lehet sajnálni, hogy – bár a második és a harmadik díjat többen is kaphatták – nem kerülhetett sor még több vers díjazására. Igaz, negyedik, ötödik stb. helyekre sorolni nem lenne értelme a további verseket; a megjelenés maga rangot jelent, nyilván az itt szereplő versek többszöröséből történt a válogatás.

Megrendítő és együttérzést kiváltó darabok éppúgy olvashatók a kötetben, a díjazottak között, de később is, mint elgondolkodtató vagy éppen vidám, játékos darabok (Apor Kata: Álmomban), akár gyermekversek (Pete Margit: A feledékeny nyuszi). Együtt olvasva a vallomásokat a versek keletkezéséről és magukat a verseket, nem is egyszer igazán mély, egyszerre irodalmi és emberi élményben van részünk. Engem nagyon megragadott Pelesz Alexandra írása és a mellette szereplő vers, amely egy nevelőszülőknél nevekedő kisfiúnak az osztályába kerülése kapcsán született, beleérezve magát (s belehelyezve minket, olvasókat is) e gyermek sorsába: „Lennék faragott bölcsőd / ringatnám lelkedet” – kezdődik a vers, majd az utolsó tizenkét sorát idézem:

Lennék egy eperszem
szeretet színű
kiskertben megérett
Édesanya ízű…

Lennék papírsárkány,
eregess magasra!
Hadd lássam, hogy nevetsz!
Hogy nevetsz…

Lennék puha este
Tündékről mesélnék.
S hogy létezik szeretet,
talán így elhinnéd.

(Papírsárkány)

Hasonló indíttatású, szintén csodálatos sorokban vall Bali Anikó arról, hogy „anyaként, két gyermek édesanyjaként…” mennyire átérzi azt, hogy vannak gyerekek, akiknek „az anyák napja szomorúságot jelent”, mennyire szeretne „minden gyermek anyja lenni”, metaforikus képpel: világot „karjával ölelő nagy óceán”.

Csendes zúgásom meséket súgna,
álomba ringató lágy dallamot…

(Szeretnék)

Egy Weöres Sándorhoz kapcsolódó gyerekkori emlékét mondja el A. Túri Zsuzsa Június című versében, a természetről szól B. Mester Éva Őszi erdőben című verse. A természet, az évszakok, mint hagyományos lírai témák, itt is többször megjelennek, így például Nagy Antal Róbert képekben gazdag Nyár című versében.

Különösen megrendítenek a szinte elviselhetetlen veszteségnek nyomán született, az artikulálatlan üvöltés helyett a fájdalomnak emberi hangot adó versek (Németh G. Béla irodalomtörténész szavait emlékezetből idézve), mint Lovass Adél Köszönete, Kozma Barnáné A gondolatom ereje, Pocsai Piroska Záruló világod  című költeményei, vagy szinte ciklusba szedve: Nyőgéri Tünde, Huber Carmen, Pohiba Ildikó alkotásai,  avagy Varga Borbála Mami és Kővári Mária Utazás című verse, ez utóbbi a fájdalmat halk vágyakozásként szólaltatja meg. S nézzünk néhány idézetet is:

Köszönöm…

Hogy szaltózni tanítottál engem türelemmel,
hogy sokáig nem válaszoltál semmire durva „nem”-mel,
hogy verset írtál nekem csupa szeretettel,
s hogy az enyémet is elolvastad szívvel, értő szemmel.

(Köszönet)

De meghallgathatjuk Pohiba Ildikó gondolatát is:
Az Élet már sosem lesz a régi
de meg kell próbálni túlélni.

(Angyal)

Minden fájdalmuk ellenére ezek a versek többségükben a Halálon felülkerekedő Élet üzenetét is megfogalmazzák.

Nem hiányzik a témák közül a szerelem sem, szép és magas művészi erőt képviselő versekben hangot kapva, mint Ökördi Péter vagy Lengyel Szilvia versében, máskor meg éppen a szerelmi csalódás szólal meg, így pl. Akai Katalin vagy Józsa Ildikó Ágnes soraiban. Talányosságával ragad meg Mészáros Ildikó Nem tudtad? című verse. S vannak egészen nagy ívű, de akár rövidségük ellenére is elgondolkodtató költemények, s jelen vannak furcsa-félelmetes korunk friss lenyomataiként viszonylag nagy számban ún. karantén (vagy kovid) -versek.

A kötetet a témagazdagság, a verseket a gondolati gazdagság és nem csekély formakészség jellemzi, egyaránt dicsérve a szerzőket és a szerkesztők hozzáértését és ízlését.

Mivel valahol egy könyvismertetést is be kell fejezni, nem kerülhetett sor valamennyi, nekem különleges élményt jelentő vers felsorakoztatására, idézésére. Mindenkinek ajánlom, forgassa a kötetet, s válassza ki saját kedvenc verseit. A bevezető sorok arról, hogy hogyan született az adott vers, lehetővé teszik, hogy a verseket ihlető élményről is tudomást szerezzünk, és ez még közelebb hozhatja hozzánk ezeket a verseket (és alkotóikat). Kedves költőtársaim, kedves szerkesztők, köszönet a könyvért!

 

Miskolc, 2021. március 24.

Bodnár Ildikó, az Irodalmi Rádió szerzőjeBodnár Ildikó szerzői blogját itt találod

Az így születik a vers 2020. című kötet megrendelhető a Líra Könyv hálózatából az alábbi képre kattintva:

 

 

 

 

 

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…