Tanító sorsok

Sókszelőce és környéke. Kis falu, kis környék – nagy jelentőséggel. Sókszelőce, az én szülőfalvam Szlovákiában található, a Nyitrai kerület Vágsellyei járásában, közel a nyelvhatárhoz. Nagyon sok jószívű magyar otthona, kiknek éppúgy, mint nekem, büszkén viseltetik a magyarság szívükben. Határatermékeny róna, sok legelővel. A község 2844 személlyel alkot egy parányi magyar közösséget, mély történetekkel, emberi sorsokkal.

Éppen úgy, mint minden elszakadt falvat,várost, Sókszelőcét is érintette a könyörtelen Trianon. Elvették édesanyjától,a Nagy-Magyarországtól, megfosztották a magyarság ízétől és zamatától. 1910-ben 1703 lakosa volt, túlnyomó részt magyar. Az elszakításkor nagyrészt még mindig a kisebbségviselte a magyarságdeltás kabátját. De az idő múlt, a külső nyomás, a külső tényezők megszabdalták a magyarokat. 1938-1945 között újra Magyarország része lett, 1744 lakossal.  Ekkor vonultak be a községbe Horthy Miklós katonái is. Rengeteg gazdát, földművest telepítettek ki Csehországba, akiknek később sikerült hazajutniuk. 2001-ben már36%alakosságnak szlovák, míg 2011-ben már 43%. Így morzsolódott le a nép, de a magyarság magva máig is él.

Pár héttel ezelőtt meglátogattam egy nagyon aranyos, humánus, idős embert, Kerék Endre urat. A Kerék vezetéknév a család régi, öröklődő mesterségéből származik. Endre ősei kereket készítettek. Nagyon hasznos munkájuk volt. A falu összes biciklije, kocsija, földművelési szekere az ő kerekükön gurult. Endre 64 éves, Vághosszúfalun lakik (Sókszelőcétől 13,8 km). Érdeklődése a történelem körül forog, tulajdonosa egy gyönyörű háznak, mely a régi magyarsághoz és a faluhoz kapcsolódó antik darabokat öleli fel. Sokat beszélgettünk a történelemről, taglaltukTrianon kérdéseit, veszteségeit, és a magyarságotért csapásokat. Körbevezetett a gyönyörű, régiségekkel gazdagított házában, sorra mutatva a magyar történelem fontos állomásait.

Ahogy mutatta az archaikus képeket, festményeket, iratokat, okleveleket, könyveket, szobákat, teljesen átjárt a magyar történelem szelleme. Ahogy ránéztem egy csatajelenetet ábrázoló festményre, a ház hangulatának és szellemének hatására, még tán az ágyúdörrenés hangjait is hallottam, amely a képen látható csata mozzanata volt. Szavakba nem önthető élmény volt, teljesen úgy éreztem, hogy végigsétáltam a magyarok nagyjai közt, és azok között a katonák között, kik oly sokat tettek a jelen helyzetért. A békéért, azért hogy kimondhassuk: Isten éltessen, Magyarország! Azért, hogy van még magyarság.  Végigsétálhattam a csatatereken, melyeken oly sok vér elfolyt a nemzetért és a magyarságért. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ezt a sok, a nemzetért folyó harcot, küzdelmet nem szabad veszni hagyni, és ennek okából írom meg a művemet.

Ahogy említettem, Endre családfája egy nagyon érdekes nemzetségből származik. A nagyszülők életútja csodás példája annak, milyen egy igaz magyar, ki hű a nemzetéhez és az ő nagy családjához, a magyarsághoz. Nagyon tanulságos mind a nagypapa, mind a nagynéni  életútja, döntései, személyisége. Feltehető a kérdés: „Ki az igaz magyar?”Erre a nehéz, és nagy súllyal bíró kérdésre választ kaphatunk, ha végigkövetjük e két fantasztikus ember életét.

Az 1914 – 1918- as években járunk, az I. világháború idején. Harc, szenvedés, halálos áldozatok.  Endre nagyapja, Kerék József, az Osztrák – Magyar Monarchia katonája volt. A háborúban, olasz fronton egy igen jelentőségteljes szerepet töltött be. József a Monarchia tüzérségének legnagyobb ágyúját kezelte. A hatalmas monstrumot a 17 méter hosszú cső és a 2,5 mázsás löveg tette rettenthetetlen harci fegyverré. 7 nap, 7 éjjel állították föl, és aki nem figyelt a kilövéskor, azonnal megsüketült. Valljuk be, ez egy elég veszélyes munka volt.

Később, mikor véget ért a háború, a Monarchián belül szintén egy nagyon értékes, nyugdíjas állást töltött be, mégpedig állami vasutas lett. Abban az időben rettentően értékes és stabil munkahely volt. Mégis ki gondol arra, hogy egy ilyen kifogástalan munkahelyet otthagy az ember? Hát valószínűleg senki.

Ez az ember mégis otthagyta. Ugyanis – amikor megtörtént a Trianon, és az „amputált rész” Csehszlovákiának lett ítélve – ez a mérhetetlenül erkölcsös és tengermély nemzeti öntudattal rendelkező úriember a magyarságot, az ő családját választotta a kényelmes, megbízható és stabil munkahely helyett. Hiszen gondoljunk csak bele, ha maradt volna a vasutas pozíciójában, az számáraegyenlő lett volna a hazaárulással! Jusson eszünkbe a fentebb feltett kérdés: „Ki az igaz magyar?”  Ebből a döntésből választ kaphattunk kérdésünkre.

Ezekben az időben még papi birtokok, gazdaságok voltak. Józsefmint papi béres kapott állást. A pap zsidókat mentett meg, állatokat nemesített, biztatta híveit a magasabb életszínvonal elérésére. Nagyon jó viszonyuk volt, Józsefetbecsületes munkájáért és megbízhatóságáért nagy rangra emelte: gazdatiszt lett belőle. Később a pap telket adományozott neki, ahol építkezett,csendben folytatta éltét a kalandos múlt után. Valóságos ezermester lett belőle. Mindig olyan szakmát folytatott, amilyenre szüksége volt a családjának. Ha nem volt cipő, cipészként dolgozott, ha valamit építeni kellett, ács volt, és ha valakinek szüksége volt kerékre, hát akkor bognárként töltötte napjait. Sosem feledkezett meg az ő barátjáról, a papról, ki oly sokat segített neki. Elkísérte őt utolsó útjára is, Sókszelőcére.

Véleményem szerint, ez a rendíthetetlen erkölcs nagyon értékes, és nem szabad elfelejteni. A benne lakozó, gyönyörűen tisztára csiszolt magyarság bizony nem szalutált a megszálló csehszlovákok előtt, ez az erkölcs nem húzta ki mellkasát és állt föl, mikor megszólalt a csehszlovák himnusz. Ez az erkölcs kiállt magáért, és megvédte magát a magyarság rendíthetetlen páncéljával.

Ez a magyar úriember kiállt mindnyájunkért, a hazáért, és megmutatta a megszállóknak, milyen erős a magyarság. Isten nyugosztalja őt.

Endre nagynénjének a története is éppen olyan tanulságos és említésre méltó, mint a nagypapáé. Kerék Josefin, avagy Pepka néni úri főszakácsnő voltPejacsevics Jolán grófnőnél 25 évig, később Festetics Sándor grófnál, a kesztheyi Festetics kastélyban.  Végtelenül kedves személyisége, nyugodtsága és vallásossága juttatta el őt a grófékhoz, és persze a konyhai munkához való tehetsége is, amelyet a nagypapa feleségétől sajátított el.   Volt egy udvarlója, kivel olyan szoros viszonya volt, hogy eldöntötték, összeházasodnak. El is mentek a pap után, de ő nem volt otthon. Josefin kérője elkezdett káromkodni. Abban a pillanatbanJosefin szakított vele, mert ő nem tűrte az ilyen trágár beszédet.  A kérő menyasszony nélkül maradt, és Pepka néni emelt fővel odébb állt.

Erre a fantasztikus személyiséggel rendelkező asszonyra a gróf is felfigyelt, és megtette Josefint szakácsnőjévé. Sándor gróf és családja nagyon megszerették az új cselédet, és bárhová mentek, mindenhová magukkal vitték a jószívű Pepka nénit. Josefin beceneve, a Pepike is a gróféktól származik.  Pepike mindig fekete-fehér ruhát és kendőt viselt, a rá szabott feladatokat alázatosan hajtotta végre.

Eszünkbe juthat, milyen pompás állása volt Josefinnek is, csakúgy, mint Józsefnek.

A grófnál dolgozni hatalmas megtiszteltetés volt. Kastélyban szép és jó körülmények közt élni pompás lehetett, és ha elgondolkozunk rajta, hogy a munkát adó nemesi család mennyire szerette őt, akkor arra következtethetünk, hogy szívesen látták, és nem akarták egyhamar elengedni Josefint.

Akkor tegyük fel ismét a kérdést: „Mégis ki gondol arra, hogy egy ilyen kifogástalan munkahelyet otthagy az ember?”Józsefután Josefin is megtette ezt a hihetetlen lépést.  Itt már fokozódik a kérdés erőssége: „Milyen okból tesz az ember egy ilyen lépést?”

Nos, az ok, ha a nagypapa példájára gondolunk vissza és figyelembe vesszük, milyen éveket írunk, nagyon egyszerű. Az ok: Trianon. Ennek a szörnyű csapásnak a bekövetkezte után, Pepka néni maga mögött hagyott mindent, a kényelmet, a pompát, a jó fizetést, a kedves családot, és hazament saját családjához.

Ám Sándor gróf és családja nem felejtette el, mennyi jót tett értük Josefin, és nem felejtették el alázatos, becsületes munkáját sem. 1932. december 13- án Sándor gróf küldött Josefinnek egy levelet. A levélben köszönetet mondott a család, és szolgálati érdemei jutalmazásául, negyedévi részletekben 400pengő kegydíjat fizettek ki Josefin mindenkori megadandó címére a gróf Pejacsevics Jolán féle hagyatékból[5]. Sándor gróf földeket és birtokokat adományozottPepka néninek és családjának.  A levél és az adományozás a bizonyítéka annak, hogy mennyire megbecsülték, tisztelték Pepikét.  Isten nyugosztalja őt.

Véleményem szerint József és Josefin története nagyon mély erkölcsről és magyarságszeretetről árulkodik. A két sors megmutatja, milyen az, mikor egy magyar tényleg magyar. Milyen az, amikor egy magyar magyarként viselkedik, magyarként cselekszik, magyarként él. Engem mint 16 éves gimnazistát nagyon megfogott és magával ragadott a történetük. Ezek a bölcs döntések és ez a szeretet, mely belőlük árad, minden magyarnak példája lehetne, utat mutathatna azon döntéseink meghozatalában, melyekben a magyarságunk a tét.

Igen, a Trianon borzalmas volt, minden magyar szívében nyomot hagyó seb. Egy seb, melyet soha, de soha nem fog feldolgozni a nemzet. Sem a nemzet, sem azok az emberek, katonák, vezérek, vezetők ki már nincsenek köztünk.  De ha nem lett volna Trianon, nem lenne ez a sok történet, sors, melyekből tanulni tud minden olyan ember, ki az anyatejjel szívta magába a magyarságot.

Éppen ezért, kedves olvasók, legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, legyünk büszkék őseinkre, múltunkra, történelmünkre!  Bátran vállaljuk fel magyarságunkat, azt, hogy mi ennek a csodás nagycsaládnak részei vagyunk! Hiszen ne felejtsük el, Ősanyánk, a magyarság mindig befogad minket, rá mindig számíthatunk! Utat mutat nekünk a nehéz időkben, és megtanít minket magyarnak lenni. Ezért igen is vállaljuk fel múltunkat, eredetünket, és mondjuk ki teljes szívből jövő szeretettel, hogy: „Magyar vagyok!”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Köszönetnyilvánítás:

Meg szeretném köszönni Kerék Endre úrnak, hogy beszámolójával hozzájárult munkám megírásához. Továbbá köszönöm neki, hogy fényképet készíthettem a nagyapjáról, nagynénjéről és Sándor gróf leveléről. Végül, de nem utolsósorban, meg szeretném köszönni, hogy megismerhettük József és Josefin történetét, és például hozhatjuk fel a jövő nemzedékének.

 

 

 

 

[1]hu.wikipédia.org/wiki/Szelőce#Népessége

[2]A falusi krónika alapján

[3]hu.wikipédia.org/wiki/Szelőce#Népessége: 2001- es népszámlálási adatok.

[4]hu.wikipédia.org/wiki/Szelőce#Népessége: 2011- es népszámlálási adatok.

[5]Sándor gróf levele Kerék Josefin asszonyhoz.

Bahurek Vivien az Irodalmi Rádió szerzője. Kis korom óta imádok olvasni. Az olvasásnak köszönhetem azt, amiért elkezdtem írni.…