Edit Szabó : Egy életút része

Kati fiatalasszonyként került a faluba. Nem sokára szaporodott a családja,két gyermekük született.
Szépen éltek, nevelkedtek, lassan sorra került az óvoda is.
Új feladat került Kati elé a GYES letelte után. Jó volna odahaza, lakóhelyén dolgozni menni, mert a városba már két gyerek mellett nem tud visszatérni. Pedig jó állása volt, vezetőként jött el a szülési szabadságra, azóta is mindig emelték az alapbérét.
Több képesítése alapján felvették könyvelőnek egy helyi céghez, amit hat hónap után hirtelen ott hagyott. Felvették a helyi iskolába titkárként. Az volt a szerencséje, hogy az új igazgatóval és helyettesével egyszerre kezdtek el dolgozni. Mindhárman tanultak ! Tanulták a szabályokat,rendeleteket, az emberekkel való bánásmódot, nem utolsó sorban a vezetést !
Hamar egymásra találtak, közösen végeztek mindent egy irodában. Később több bővítésre került sor az iskolában, új tantermek, tornaterem épült. Fejlődött a község. A beszerzések, vásárlások nagy része is rájuk hárult. Kati jól érezte magát közöttük, a kollégákkal sem volt semmi problémája.
Aztán történt valami ! Egy kollégának sürgősen el kellett mennie ügyintézni. Ki tartsa meg az óráit?
Nem volt szabad pedagógus, jött a kérés, Kati, próbáld megtartani az órákat! Legyen- válaszolta !
Az első órák hamar elteltek az alsó tagozatban, hiszen saját korú gyermekekkel kellett foglalkoznia. A magyar órákat nagyon szerette, hiszen az olvasás szerelmese volt. A matematika sem okozott gondot. Egyre többször helyettesített,nem volt idegen a gyereknek, szerették.
Ezért jött az ötlet és a felvételire való nagy készülődés a Sárospataki Tanítóképző Főiskolára, ahonnét segítségként tételeket kapott és azon dolgozott.
Később visszatért a régi igazgató, aki balesete miatt volt távol. Vele is létre jött a közös hangnem, tisztelték egymást! Ezután a felső tagozatban is tartott órákat, ha az igazgatónak sürgős elfoglaltsága, vagy váratlan vendége akadt. Csak megmutatta Katinak hol tart az órán és ő folytatta. Volt, amikor napközibe kellett beugrani, aztán úgy érezte, mindenütt otthon van a gyerekek között.
Nem volt idegen sehol, szerették Őt.
Jó érzéssel ment minden nap munkahelyére, hisz maximálisan ellátott minden feladatot. Már szívesebben és örömmel fogadta a megszólításokat és köszönéseket, melyek a legelején még idegenül hangzottak számára : Csókolom tanárnéni, köszönjük szépen . Aki a gyerekeket szereti, – világosan tudja – megérzik !
És ez a mai napig így van ! A kapuja előtt mennek el minden nap a kicsiktől kezdve a nagyokig, de a köszönésük nem marad el soha ! A megérzés viszonzásra talál.

Bőcs,2021.04.02.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…