Mitiner Mária

Epilepsziás roham

/Szabó Lőrinc Tavasz c verséből „csipegetve”/

Mi az? – kérdezte Marcsi.

Roham – felelte az Epilepszia.

Megérkeztél?- kérdezte Marcsi.

Meg ám! – felelte az Epilepszia.

Szeretsz? – kérdezte Epilepszia.

Nem szeretlek! – felelte Marcsi.

 

Hogyan is szerethetnélek?

 

Orvul jössz és hátba támadsz,

kérdeznélek s nincsen válasz.

Kitépsz, kiragadsz magamból engem

s elveszek üres tekintetemben.

Bamba képzetek, köd lepte képek,

tapogatózom s tétován lépek,

nincs utam,sem kitaposott ösvény,

tévelygek kábán, más most a törvény.

Törvény? – kac, kac,..törvénytelen vagyok,

nincsenek bíráim,betartandó tanok,

te vagy uralkodóm, űzöl és parancsolsz,

 szilaj őrülettel fejemben landolsz.

Milyen világ ez? – csak Te és Én tudom,

agyamban tüskéid,számolatlan  szurony.

Döfnek, szakítanak, forog a világ!

Öntudatlan börtönéből, Marcsi kiállt?

Kik vagytok, ki vagyok, hol és mikor?

Mi ez, mi amaz, most, vagy valamikor?

Nem tudom, nem értem, nem akarom,

saját óceánom,hullámzó zavarom-

Egy perc, egy óra, egy nap – ki tudja?

Én nem tudom, s ki tudja is hazudja.

Sergőben forgok, micsoda helyek,

egyforma a nappal s az éjjel veled.

Üres tekintetem illó pára gőz,

virág az elme, kinyílik, s  újra győz.

Életre hívom magamból engem,

megint meneteltem árral szemben.

„Akkor hát szép lesz a világ?”- kérdezte Marcsi
„Még szebb és boldogabb!”- feleltem Én.

Nélküled és mégis Veled.

 

Mitiner Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Tamásné Mitiner Mária vagyok, egy jászsági kis faluban élek. Férjemmel fiatal korunk…