Elhamvadt a parázs,

nincs ki tüzet rakjon,

aki tűzifákat

baltával aprítson.

Nincs már sütés-főzés

szorgos kezek nyomán;

nem készül húsvétra

sok szép hímes tojás.

Gémes kútnak ága

mered a magasba;

nincs ki tiszta vizet

felhúzza hajnalba’.

Locsoló legények

elkerülik házam,

pedig nem is oly rég

pálinkát kínáltam.

Százával hímeztem

piros tojásokat,

tudták, ki korán jön,

sok szépből válogat.

Hetedhét határba

elterjedt a híre,

egymást noszogatták,

“Locsolkodni gyere

három hajadonhoz!”

Máskor is benéztek,

jöttek háztűz-nézni

szorgalmas legények.

Lányim férjhez mentek,

nem füstöl már kémény,

magamban maradtam

nem jön többé legény.

Nincs több sürgés-forgás

piciny kis konyhámban.

Egyre lassúbb lettem,

végül is megálltam.

Hanem ahogy telnek-

múlnak egyre évek,

pöttöm unokákból

lőn fehércselédek.

Nagy a sürgés-forgás,

füstölt sonka, kolbász;

Bodri kutya vakkant,

lábak között bóklász.

Csattog a kis balta,

megtelik a kamra.

Szakajtóban tojás

kerül az asztalra.

Ellesik a fortélyt.

Hallgatják a rejtélyt,

hímes tojás révén

varázslatos Erdélyt.

Nagyanyó sóhajtott.

Egy könnycsepp csillogott!!!

Ragyogó szemébe

talán porszem hullott?

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe,…