Posted by
Posted in

A SZERELEM HŐSEI részlet I. (Szapphóhoz, Anakreónhoz, Propertiushoz I.)

Szapphóhoz   Vágyakról daloló görög leányzó, szenvedélyed átsüt korok századán, lángoló ódádtól hevül a fázó lélek is, az ám.   Mütiléne1 volt, hol űzted a gyönyört forró szerelmeknek sziklás szigetén, férfi s női szívben forgattad a tőrt vágyad idején.   Versben szólítottad meg Aphroditét2, Érosz3 tán maga is meglátogatott, s vonagló testedbe oltotta hitét: lázas […]

Posted by
Posted in

Néma lekpetánc

Kincsesvirágnak szine, Gyakorta ezer-meg egy pille, Röpül a szivárványhintóján, dalolva; keresi a szerelmet. Meglelte már?-kérdi félve egy másik, búskomor-szomorság; Nem tudja, hogy előtte száll, ki eltörli a magányt…

Posted by
Posted in

Kezedben

van minden, mi valaha voltam. Hát nézd meg jól, ennyi maradtam; Levedző-iszapdarab, mi nevedre dobban. Nincs másik… nincs több… Hát dönts, mit kezdesz vele? Van, ki szerint új hajtást hozhat a remény, és van, ki hanyagul otthagyja csak. Kedvesem… Eldobsz, vagy megtartasz?

Posted by
Posted in

Nehéz terhek

Nehéz becsukni az ajtót Tele van terhekkel Súlyként rám tapadva, Sokszor összenyomnak, Mert oly bizonytalan a holnap. Minden nehéz, mintha kő lennék, Mozdulni is alig bírok, Erőt próbáló mindennapok, Testemre hagyatkozhatok. Szólok neki de meg sem hall, Mintha már nem lenne kedve semmihez, Most tanulom meg cipelni a terhet, Melyet nekem szánt az élet. Talpra […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Harmadnapon

Rózsa Iván: Harmadnapon (Haiku hommage à Pilinszky János) Mélyben a gyökér, De neki köszönhetik A fényt az ágak. Szürke füst száll fel, Ravensbrücki passió, Hamu-eső hull. Lázadj fel, világ! Ne hamuszínű, legyen Újra kék az ég! Fogoly most minden: Rab a hamuszín ég is, De majd megremeg! És harmadnapon Feltámadott, és vele Együtt a remény… […]

Posted by
Posted in

Jöttem, hogy locsolkodjak

Jöttem, hogy locsolkodjak tenálad én, Tudom, várod, nálad vagyok fenomén. Kerestem a legjobb Krasznaja Moszkovszkaját De vasárnap van, zárva találtam a boltját. Így kérlek, adj kamatmentesen egy nagy üveg szódát, Ha elszaladsz, majd húzol magad után a vízcsóvát. Vecsés, 2016. március 26. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Húsvét hétfőn…

Csilingelő a hajnal húsvét hétfőn, Nyuszika a tojásait eldugta! Rosszul jár, aki felkel, de már későn, Addigra nyuszika talán elfutna… Közben a lányokhoz, az asszonyokhoz A locsolók tömegesen megjönnek, Odamennek nyuszika kosarához, Hogy szőrőst megsimítsák, ha már jöttek. Nyuszika örül és még puszit is kér, Meg ragaszkodik a locsoláshoz is! Lesz is ebből zsivaj, sok […]

Posted by
Posted in

Esdés húsvétkor

(3 soros-zárttükrös) Esdünk hozzád Te ravasz tavasz, Reméljük, a húsvét nem havaz… Esdünk hozzád Te ravasz tavasz. (Bokorrímes) Dolgunk lesz az örök békehirdetés, Meg az, hogy nem legyen sok-sok szenvedés… Itt a tavasz meg ideje, pihenés. Ja! És nem kívánjuk, legyen rossz az idő húsvétkor, Mert meg is testesül a női nem locsolásakor! Bekopogunk, és […]

Posted by
Posted in

Varázslatos szerető

Puszta léte elvarázsolt. Mikor szálát elvarrá, Zsolt, A szél fagyos, s elvarázsolt: Mért’ tette ezt, Elvará Zsolt? Midőn bennem lelket ápolt, Még akkor minden renden volt: Múlt éjszaka beárnyékolt, Egyenest szívemig hatolt. Lenn a téren hozzám hajolt, Kettőnk ajka is eggyé forrt… Mondja, kedves, mi változott!? Más nőkben is tüzet szított!? Galamb lelkem önnek dalolt, […]

Posted by
Posted in

Tavaszváró

Tavaszváró Már az időnek szürke szakálla söpri a földet, úgy telik el, még ideülve hogyha lehetne súgna mesét, de mennie kell. Indulatában még nekitámad, csonka reményén rádidereg, szórja a fényét, égei kékjét festi a tájra, télbe siet. Húzza az ágat, hótakarója őrzi a földet, félti nagyon, benne a magvak álmai nyúlnak lassan az éjbe, elfogadón. […]