Tavaszváró

Már az időnek
szürke szakálla
söpri a földet,
úgy telik el,
még ideülve
hogyha lehetne
súgna mesét, de
mennie kell.

Indulatában
még nekitámad,
csonka reményén
rádidereg,
szórja a fényét,
égei kékjét
festi a tájra,
télbe siet.

Húzza az ágat,
hótakarója
őrzi a földet,
félti nagyon,
benne a magvak
álmai nyúlnak
lassan az éjbe,
elfogadón.

Hajnala ébred,
s benne a lélek
felcicomázza,
fonja haját,
úgy kiszaladna
már a tavaszba,
és hegedülne
langy muzsikát.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlapom: https://baranyi-imre.eoldal.hu/ Szerzői jogok: Utánközlés joga: A műveim utánközléséhez az engedélyem szükséges.Átdolgozás joga: A…