Ha kevés a szeretet én itt vagyok neked,
ha nevetni szeretnél hadd nevessek veled.
Ha sírnod kell hát sírjon valami bennünk,
örömöt, bánatot éljünk meg mi együtt.
Tépjünk magunknak egy sorszámot a jóra,
nézzük meg mi lesz majd holnap virradóra.
Ábrándozzunk csak a nagy semmiről,
tudom nem lehet elszállni még ennyitől.
Szövögetett álmokba botlunk unos-untalan,
fényben úszó ábrándtól szívünk nyugtalan.
Keserédesen vigadunk ezen az egészen,
dobjuk a mondatokat egymás után merészen.
Gyengítjük a sorsot, kap tőlünk sok savanyút,
rézpokrócba tekerünk bókokat, ez a cifra alagút.
Ábrándot igazítunk valóságszagú jó szóra,
kidekázott kis örömöket váltunk nagyon apróra.
Keserű pirulát lenyeljük hogyha nagyon muszáj,
sokatmondó tóban mártózunk meg a jó hír után.
Lyukas tenyerünkből kifolyik a mézédes élet,
összegezzük mi azt ami eddig az agyunkba égett.