Még nélküled

Magam vagyok, velem csupán a bánat
mi küszködik tovább a lét vizén,
nem is feszíti már vitorlavásznam
a lankadón kerengő őszi szél.

Elültek hangjai a nagy csatáknak,
a csend az úr e szürke birtokon,
de itt belül még tündökölve látlak,
megőrzöm arcodat, kisangyalom.

Fölöttem éji csillagok ragyognak,
szememre sárga Hold hoz álmokat,
de csókod ízét úgy a számra loptad,
azóta már te hajtod vágyamat.

Remélem egyszer úgy ölellek téged,
amint karolja sorsaink a végzet.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlapom: https://baranyi-imre.eoldal.hu/ Szerzői jogok: Utánközlés joga: A műveim utánközléséhez az engedélyem szükséges.Átdolgozás joga: A…