Az oltás elé
E szörnyeteggel oly nehéz ma vívni,
hiszen talán ezernyi karja van,
ezerszer átkozott, mocsok kezével
tüdődbe markol kéjes boldogan.
E kórral nem lehet sokat vitázni,
felőrli bőszen gyenge testedet,
s ha mégse vinne föld alá, világod
ütőerén ejt végtelen sebet.
Bezár szobádba, szétmorzsolja lelked,
a rettegésnek tengerébe lök,
kifordít minden eszmét és kegyelmet
nem ad sehol már, részegen hörög.
Elontja mételyét, agyadba fészkel,
s te még a kételyén gondolkozol,
beoltsd magad vagy élj a félelemmel
tovább, közben ráncold a homlokod.
Barátom kérlek, hogy legyél eszednél,
amint lehet, menj, s olttasd csak magad,
az életünknek ennyi most az ára,
ezt kéri tőled jó anyád, s fiad.