Matrjoska-szív

Éppen Matrjoska szívemet bontogatom.
A tőled csöpögő artériákat tologatom.
Kamrában van kulcs a következőhöz.
Nem is kell olyan sokat vesződnöm.
Körbe vesznek szétdobált szívek.
Egyre erősödnek a fakó színek.
Szívem mélye felé közeledek.
Szeretnék összefutni veled.
Egyre kisebbek a rétegek.
Az utolsó: szétszedtem.
És szerelembe takarva,
mámorpaplanod alatt
szívhúrokon zörögsz
két félszív között.
Talpig meztelenül,
menthetetlenül
ujjaimon ülsz.
S itt legbelül
megvagy.
Vagyunk.
Én és
Te.