Mikor megfogtad a kezem, már tudtam

viharos lesz minden pillanatunk együtt

De azt akartam, hogy a részemmé válj

 

Gyűjtöttük a jó és fájdalmas emlékeket

de egymásba kapaszkodva könnyű volt

Mert tudtuk, hogy mi összetartozunk

 

Megmentettél, én beléd kapaszkodtam

Egymásnak lettünk atom biztos támasza

Botladoztunk, de tartottuk egymást

 

Gondjainkat együtt viseltük és cipeltük

Izgulva, kicsit félve vártuk a csodáinkat

Család lettünk és formáltuk egymást

 

Átvészeltük együtt az összes gondokat

Akadály nem volt előttünk, mert bíztunk

Vágyainknak szárnyat adva repültünk

 

Aztán minden összeomlott, szétszakadt

Jöttek a hazugságok, mik mindent vittek

Álmokat, vágyakat, boldogságot, életet

 

Elhitettük a világgal, minden rendben van

Próbáltunk újra hinni, jobban megbízni

De a szakadék egyre csak szélesebb lett

 

Minden elromlott, szétesett, összeomlott

Lettek megoldhatatlan gondok, akadályok

Csak vártuk mindketten, hogy vége legyen

 

Léptem, mert tovább már nem várhattam

Nem volt már mire, mert már nem szerettél

Ha azt érzem, szeretsz, akkor maradok

 

De lelketlen lettél és minden szavad hazug

Nem akartam megégni teljesen a pokolban

Hát elmenekültem. Azóta halott vagyok

 

Minden pillanatban hozzád vágyok tartozni

Várlak, pedig tudom, hogy sosem jössz már

Gondolatban összetartozunk mindörökre

 

Ha lett volna még időm várni a változást

Hazudhattam volna, hogy elbírom viselni

De sosem értetted volna lelkem bánatát

 

Boldogtalanná tettél és én haragszok rád

Minden pillanatban hozzád vágyok tartozni

Senki nem érti, miért olyan nehéz nélküled

 

Csak én tudom, hogy mitől fáj a szívem

Ha volna még időm, csak veled szeretném

De hazudni nem tudok, haragszok rád

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már…