Mikor a rózsa illata tovalibben a szélben,
csend botorkál át a lugason álomfényben.
Illegeti magát legszebb ruhájában a tavasz,
szíveket lop igézően, vigyázz mert ravasz.

Édesen szerelmet súg füledbe a kis hamis,
megszédül tőle még a sokat látott aranyhal is.
Beléd lop csókot, égést és remegést együtt,
bárhol légy, körülötted legyeskedik mindenütt.

Elbűvölő modorával port hint a szemedbe,
csak bambán nézel magad elé epekedve.
Izzó lávaként éget meg az ólomlábú idő,
gúnyos, sokat ígérő harsány kacagása őrjítő.

Rózsaszín szemüvegen át látod a világot,
kilopod életedből a kíváncsi külvilágot.
Réveteg tekintettel szívet hasítasz egy fában,
csak kullogsz saját magad árnyékában.

Remélj és szeress, kipirult arccal keress,
igaz érzéseket lelkedben el ne temess.
Cunamiként söpör át rajtad ez a veszedelem,
mi ez ha nem más, mint maga a szerelem.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése…