Újabban lelkemben vad viharok dúlnak,
Szólongat, hívogat, csalogat a múzsa.
Dalold el a lelkednek mély áradását,
Letudva ezzel az élet tartozását!

Isten a tanúja, mennyi bajjal búval
Küzdöttem magammal, másokkal, s az úrral.
Nem kértem senkitől soha sem kegyelmet,
Olyat, mit megbántam nem is nagyon tettem.

Tartozom magamnak, és kicsit talán a múltnak
Hogy kiírjam lelkemből, mit hegedűi húznak.
Nincsen múzsám, de mégis van, mögöttem életem ,
Annak minden rezdülése ösztönöz most engem.

Életemnek minden perce nagy boldogságban múlt
Unokámnál, gyerekemnél, s a férjemnél a kulcs.
Mert ők tettek évek során ,amivé én lettem,
Sorsom minden eseménye edzette a lelkem.

Nem sejthettem, mi lesz , mikor elindultam,
Kaland vár rám,szebb jövő ,én csak azt tudtam.
Életemnek harcterén volt vakmerőség,
De nem állított meg se hideg, se hőség.

Nekem a szerelem nem volt soha játék,
Sírtam, és örültem, s megjött az ajándék.
Párom jött, s én tudtam, övé leszek végkép!
Ő hozta a napot, s vele jött sok szépség.

Munkámban tisztesség, s emberség vezérelt,
Voltam pedig sokszor száz főnek vezére.
Férjem volt a társam munkában, s családban,
Azért tudtam én helytállni a csatákban.

Mert harcolnom kellett a kezdetek óta,
Gondolatban mindig családomat óvtam.
Lányaimat, unokákat hogy szerettem!
Nevelgettem őket okosnak, s embernek.

Voltam engedelmes gyermeke apámnak,
Lettem bástyája az egész nagy családnak.
Rájuk nézve boldogan örvendez lelkem,
Értelme volt hát, mit életemben tettem.

Lelkem nem zokog elmúlásra gondolva ,
Mit tennem kellett, megtettem már szép sorba.
Élvezem most már a nyugdíjas éveket,
Pihentetem elfáradt testem, s lelkemet.

Küzdjenek gyermekim egyedül mostantól!
Hisz én már bőven megharcoltam a harcom.
Azért, ha őket bárki bántani merné,
Itt vagyok nekik, ezt soha ne feledjék!

Tags:

Mészárosné Maya az Irodalmi Rádió szerzője. A magyar kultúra egyik legszebb bölcsőjéből, Sárospatakról származom. Diákéveimet életem legszebb szakaszának…