Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy komplikált, ám magányos nő.

Úgy gondolta, hogy lassan megöregszik és már nincs számára túl sok idő,

Hogy szerelemre találjon, vagy, hogy rá találjon egyszer a nagyon nagy Ő!

 

Élte, ahogy tudta, mindennapjait, s várta, hogy hófehér csudaparipáján,

Rátalál majd a tündérhercege, hegyen- völgyön átkelve, az élet óceánján,

S elviszi magával, hogy együtt éljék meg a valóság minden boldog pillanatát.

 

Tündérországba vágyott, mert addig olyan várfalak közt élt,

Ahol igaz szerelemben sosem volt része, de mindig kitartóan várt és remélt.

Nem adta fel soha, de valahogy a herceg mindig rossz utakra tért.

 

Aztán egyszer ez az komplikált, ám magányos nő nem várhatott tovább.

Elhatározta, neki fontos már valaki, aki őt szereti és kinyitotta várának összes kapuját.

Azt gondolta, így az ő hercege majd könnyebben rátalál.

 

Teltek múltak az évek, de az a várva várt herceg csak nem jött elő!

Az a komplikált, de magányos nő már épp azon gondolkodott, hogy ennyi volt a jövő.

Bele kell törődnie, hogy számára, itt a várban, nincs már semmire sem idő.

 

Aztán az egyik csodaszép reggelen, bekopogtatott nála egy idegen.

Gyönyörű volt és nagyon édesen fess, megszólította a magányos nőt szelíden.

Fiatal dalia volt és kedves, össze is zavarodott főhősnőnk elég rendesen!

 

Torkában dobogott a szíve, gyomrában ezer tarka pillangó repkedett.

Nem akarta elhinni, hogy ennek a szépségnek a szándéka vele vajon mi lehet?!

Alig tudott lélegezni, ránézni is csak néha mert,  ott állt előtte bénán és megszólalni sem mert.

 

Tündérország hercege meg a bajsza alatt mosolygott és csak várta,

Hogy mi lesz végre a kérdésre a komplikált ám magányos nő válasza?

Hogy vele megy-e a messzi távolba, lesz-e a királynője és a párja Tündérországban?

 

Ez a legnagyobb, egy csoda, mi vele megtörténhetett, gondolta a hősnő.

S hogy egy ilyen fiatal dalia kérte őt fel erre, annyira előkelő és megtisztelő, de ijesztő.

Mire titokban vágyott, ott állt előtte, közben el is tűnt feje felett a sok baljós sötét felhő.

 

Igent mondott a komplikált nő a herceg hívó szavára, s a csodaparipán elindultak Tündérországba.

Az édes, gyönyörű herceg büszke volt párjára, s együtt mentek tovább a messzi távolba!

A komplikált nő nem volt tovább magányos, szívét adta a hercegnek zálogba.

 

A tiszta szívet a herceg szívesen elfogadta, s megfogadta, hogy megőrzi örökre.

Szép pár voltak együtt, sokat nevettek, a komplikált nőből egyszerű lett és boldogan néztek a jövőbe.

Szerelmükért Tündérországban csudájára jártak, s addig éltek tovább, míg meg nem haltak.

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már…