Édes ízű vér borítja szívemet,
vénákból font evezővel integet.
És vele úszom én is,
belefulladok mégis,
mert a sok gyengülő ér
ellened nem sokat ér.
A horizontba megkapaszkodva lógok,
ahol a Semmi a Mindennek ad csókot,
és száraz cseppeket sírva könyörgök,
„Engem is csókoljatok, ti ördögök!”.
Nem kérek semmit a Mindennek tengerén,
csupán azt, ami Valamire elég.
Ragasszatok vissza az eltépett papírra,
a sok firka között hadd legyek én a tinta!
A paca, amit tollad ejtett,
amit vásznadról már sosem szedsz le.
Hadd legyek én az írás, a papír, az élet,
hadd legyek én az a firka a szélen,
hadd legyek az, akire nincs fizikai képlet!

Kurtisz Dorotea az Irodalmi Rádió szezője. A nevem Kurtisz Dorotea. A Föld nevű bolygón élek, pont ugyanabban a…