Hívlak téged, s már itt is vagy,

Igen, itt vagy énmellettem,

Egészen a közelemben,

Két kezem fogja kezedet,

Két kezed fogja kezemet,

Már-már át is ölelsz engem –

Itt vagy – de csak képzeletben.

 

Rád gondolok, s már velem vagy,

Hogy itt legyél, perc se kellett,

Nem is tudom, hogyan esett…

Pillanatok műve volt csak,

Hogy te itt vagy ismét velem,

Hogy én téged kérdezhetlek.

De mindez – csak képzeletben.

 

Eszembe jutsz reggel, este,

Vagy éppen az éj közepén,

Mivel aludni nem tudok.

S míg könyvemet lapozgatom,

A neveden szólítgatlak,

Tán válaszolsz is majd nekem.

De kár, hogy csak – képzeletben.

 

Gondolatban újra élem

Tizenöt közös évünket,

Azt, ahogy megismerkedtünk,

Egymáshoz hogy’ közeledtünk.

Kicsit félve, aggódóan,

Aztán teljes bizalomban.

Most is itt vagy – gondolatban.

 

Egymás kedvét hogy kerestük,

Mi mindenről beszélgettünk!

Hallgattad kedvenc költőmet,

Hallgattam kedvenc zenédet.

Velem vagy buszon és boltban,

Mellettem ülsz otthonunkban.

Szomorú – csak gondolatban!

 

Nem! Nem! Velem vagy te újra!

Kezed kezem simogatja,

Itt ülünk és beszélgetünk,

Egymásnak most is mesélünk.

Azt, mi történt velünk éppen

S gyönyörködünk a zenében.

Az álmaim egyikében!

 

 

De fáj, hogy már nem vagy velem!

Nagyon sokat gondolok rád.

Azóta is, hogy elmentél.

Kérdeznélek erről-arról,

A tegnapról, a holnapról.

Keveredik, ami élet

s ami álom és képzelet!

 

 

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…