Bennem volt amiről sokáig nem tudtam,
Csak amikor harminc elmúltam.
A zene ébresztette fel mi ott szunnyadt bennem,
Ott mélyen belül a kreativitásban.
Még van hova fejlődni az írásban,
De már benne vagyok mélyen,
Írásnak szenvedélyében.
Elmélyülve a zenében,
Jönnek elő a betűk elmémben.
Írok a világ felé,
Neked aki éppen zokog,
Neki aki vidáman mosolyog,
Annak aki a semmiben imbolyog.
Ki hűséget fogad az oltárnál,
Akinek jeles napja van éppen,
Aki az életre nem áll készen.
Írok azoknak akik fent vannak az égben,
Akik lelkileg lent a mélyben,
Magamnak aki fürdik az önbizalomban,
Persze van ami belőlem is hiányzik,
De hát mindenki hibázik.
Írásom, huszonegy hónapja virágzik,
Sok verset írtam már, de ez végtelen,
Mely tovább erősödik bennem,
Már oly sokan vagytok mellettem,
Akik figyelik versem.
Beleláttok a soraimba,
Itt vagytok a mindennapjaimban,
E versem már a négyszázadik,
Lesz még ki tudja hányadik,
Hiszen bennem kreativitás diadalmaskodik,
Ő az aki az olvasókról gondoskodik,
Ez életem legszebb oldala,
Köszöntök mindenkit aki verseim olvasója.
2021. Március. 21.

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december…