Posted by
Posted in

Ég-bolt

Minden nélküled eltelt nappal kevesebb lett az ég egy csillaggal. Sűrűn csöpögnek rám a fekete éjszakák, mintha az elkapart vérhold-seb vére hullana alá. Két sziget vagyunk a fekete tengeren. Vagy két kontinens – ölelői a Fekete-tengernek? Tiéd a nyugati part, enyém kelet: egyre távolabb visz tőled a tektonikus lemez. Egyszer – majd, ha arra ébredünk, […]

Posted by
Posted in

Ébredés

Ébredés A csend perceiben fény ölel át, selymes szellő bontogat vitorlát, a kék ég hallgatag nyugalma int, a természet szépsége megérint. Könnyed lebegést, borzongást érzek, bársony szárnyú lepke szép igézet, hajnal üzen csillogó párának, nap áldoz már lángoló vágyának. Kezemet nyújtom a végtelenbe, bokrok hajlonganak énekelve, hófehér ruhám lebeg a szélben, gyönyörködöm a csillogó fényben. […]

Posted by
Posted in

Dallamok

Dallamok Zongora csodás dallamot játszik, üteme csábít, fülembe mászik, billentyűn gyémántként csillog a fény, szállnak a hangok varázsos estén, lelkemhez érnek, hozzá beszélnek, apró rezdülések már becéznek, a szívverés is ütemre dobban, szeretet borít be mosolyogva. 2018.01.

Posted by
Posted in

Csillagválasz

Csillagválasz Hulló csillagok könnyei, mint tengerfenék gyöngyei, káprázatos, égi látvány, midőn lejti végső táncát. Hullámok törnek az égig, esdve a csillagot kérik, vágyva a kristályos csodát, a mélyben imádnák tovább. Otthona lenne kék mélység, ragyogna a holdfényénél, változna fénylő virággá, örökkévalóság vár rá. Nem csábítja az öröklét, vágyak, mik eddig gyötörték, fénycsóvaként tovasuhan, szabadként a […]

Posted by
Posted in

Cseresznyevirágzás

Cseresznyevirágzás Rózsaszín szirmok földön hevernek, sugárkoszorút a nap fon köréjük, opálos fényekkel keverednek, ölelkező fák borulnak föléjük. Újjászülető örök természet, míg múló időként peregnek szirmok, rövid életük derűs csendélet, fák csipkeköténye őrzi a titkot. Hullámzik, ringat a tavaszi szél, virágos ágakon ezüst hold oson, selyemszőnyegen illan csillagfény, megakad egy percre égi mosolyon. Nem álmodok, rám […]

Posted by
Posted in

Szeszélyes tavasz

Edit Szabó : Szeszélyes tavasz . Tavasztündér bús a szemed, évszakod eltévesztetted, lenge ruhád,fázik vállad hol a tavasz,nincs rá válasz. . Szél fújja el világodat kényszer nyitja virágokat, felhő takarja napfényét, virágoknak a szépségét. . Eső hullik, hó sem ritka áprilisi télnek titka, téli idő még itt ragadt gyalázata a tavasznak. . Tavasztündér, fújj ébresztőt […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A Bunkó király

Rózsa Iván: A Bunkó király A Bunkó király a bunkók főbunkója, A Bunkó király a hazugok főhazugja. A Bunkó király gonosz, mint a Rémkirály: A Bunkó királytól semmi jót ne várj! Neki mégis még mindig sok a hódolója: Pontosabban fogalmazva; temérdek a talpnyalója. Szegény; „szegény”, mint a templom egere: De az összes rokonának telis-tele a […]

Posted by
Posted in

Már…

Látszik, hogy ideér a tavasz… (Senrju) Már látszott, hogy a Mezőn, nyílnak virágok. Jó volt élveztem. * Láttam szépséget, Gaz-féléket, halomban. Orromban illat! * Jó levegőn, jó Volt… virág kezdemény… volt. Illat és látvány. (3 soros-zárttükrös) Már látszott, a legelő virágai nyíltak, Egyre szebbek színhalmazok, megmutatkoztak… Már látszott, a legelő virágai nyíltak. A réten már, […]

Posted by
Posted in

Utolsó lobbanás

Utolsó lobbanás Ha még maradna annyi őserő, mi egybe tartsa ezt a földet itt, és nem szakítaná a törtető sereg ma szerteszét darabjait, úgy érdemes lehetne még talán az ember névre mind, ki itt lakik, s az is lehet, hogy majd a kézfogás közöttünk megszokássá változik. De kapzsiságunk olthatatlanul kivájja vérző földünk belsejét, s koszoljuk […]

Posted by
Posted in

Tavaszi haiku csokor… 7.

Zöld színben… Repülőtéri Kifutón, zöld fű sarjad. Szélzsák, tele van. * Mező lélegzik, A madárfütty is harsan. Zöld fű is sarjad. * Zöld fű sarjad a Kertben, járdát díszíti. Szép betonszegély. * Bimbó és szirom, Zöld levél száron, jó sok. Váza még üres… * A szomorúfűz Ágai, már zöldesek. Kacérkodó szél. * Örökkévalók Nappalok és […]