Utolsó lobbanás

Ha még maradna annyi őserő,
mi egybe tartsa ezt a földet itt,
és nem szakítaná a törtető
sereg ma szerteszét darabjait,
úgy érdemes lehetne még talán
az ember névre mind, ki itt lakik,
s az is lehet, hogy majd a kézfogás
közöttünk megszokássá változik.

De kapzsiságunk olthatatlanul
kivájja vérző földünk belsejét,
s koszoljuk vegyszerekkel oly vadul
folyónk halaktól hemzsegő vizét,
az égre gyárkémények füstölik,
mutatják azt, hogy még ma itt lakunk,
de majd tüdőnk egyszer csak megtelik
és akkor merre lesz nekünk honunk?

Ma még talán lehetne róla szó,
hogy elkerüljük szörnyű végzetünk,
e vad tivornya visszafogható
lehetne úgy, ha lenne rá eszünk,
de félek én, ahogy mint annyi más,
ez is csupán merengő vágy marad,
s holtan kering a Föld nem is soká,
lakatlanul, magányos űr alatt.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/