Megnyugtató az éjszakai csend,
mikor nem hallok mást, csak a lélegzetem.
Átölel akkor a bársonyos éj
s dúlt lelkem is végre pihenni tér.

Nem kínoznak akkor a fájó emlékek,
csókoknak íze és meghalt remények.
Nem gyötör utánad némán a vágy,
melyet már feledni kívánok tán.

Aztán a csendbe halk nesz lopakszik
s elmémbe millió gondolat tolakszik.
Szép és rút emlékek sorjáznak elő,
elűzve mindent, mi pihentető.

Fülemben dübörög minden kis nesz
és képzeletem újra Téged keres.
Eszembe jutnak a kedves szavak,
mik lelkembe égtek a sok-sok év alatt.

Ismét szállhatok a képzelet szárnyán
s a világ megint szép, mint tarka szivárvány.
Boldog vagyok újra, ám de csak egy percig,
mert új zörejt hallok s az álom elenyészik.

Az éjszaka csendje bár karjába vesz,
reménykedve várok én minden kis neszt,
ami felidézi újra emlékedet
és forró szerelmünket, mit feledni nem lehet.

 

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak, 57 éves vagyok és egyedül élek egy baranyai kisvárosban…