A rőzsetolvaj dala

A tél a tájra ült ma reggel újra,
és még alig múlt lám az éjszaka,
de már mohón a kéményedbe bújva
kemény fagyot hoz, úgy oson tova.

Kicsit még harcol egy konok parázzsal,
aztán az is hamvad kezétől ím,
raknál a tűzre, ám a földesúrral
te összevesztél, fád már nincs megint.

Igaz bizony, loptál az erdejéből
pár száraz, földre hullott ágat el,
azóta futsz rideg tekintetétől,
fagyoskodsz és az erdőőr figyel.

Gondoltál arra már te vén tekergő,
miért a kín tiéd, s övé az erdő?

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/