Első randevú előtt

Még magamban teremtelek;
könnyed léted tűnő harmat.
Még minden vagy, mit ismerek,
mit egy fotó meg nem adhat.

Alakodban látni vélem
szélben hajló törzsek táncát.
Csupa ritmus, lágy szemérem;
tündér dobja le így fátylát.

Sejtelmesen omló hajad
cirógatja bársony alkony.
Nem tartja azt csat vagy szalag.
Úgy hívlak majd őszi-asszony!

És úgy hiszem hangod hogyha
fürgén pergő patak volna,
akkor felém úgy osonna,
hogy a szívem körbe mossa.

Óceán-mély két szemedben
elmerülnék, hogyha bennük
az éj feszül nyugodt rendben.
Hová közös titkunk rejtjük.

Rúzsod színét felölthetné
égő eper, friss cseresznye.
Ajkam a nyár melengetné,
ha ajkadhoz utat lelne.

Még magamban teremtelek;
léted tartják tűnő képek.
Csodát várok, mint egy gyerek.
Ne törd össze, szépen kérlek!

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év,…