Zabolázott szerelem a levegőben
Korlátozott fantáziadús szárnyalás,
Ez a tavasz is már lassan elmenőben,
Ismét elmarad az ifjúi számadás
 
Egy év még behozható, egy élet sose,
Pálya, szerelem, szociális élet,
S bár a padtársnak volt mindig a legtöbb esze,
Most a butával együtt egy vájúnál béget
 
Steril, kisimult életkörülmények
Kiherélt nemzőképtelen akarattal,
Az éjszakai betonra eső fények
Körülvesznek, s meghasonulsz önmagaddal
 
A cirkusz már megvolt, még most jön a kenyér
Teraszon korsón csorgó hab fürdik a napban,
Hurcolja a halált a szomjas szegény
S tán a zsírjából készül a várban szappan
 
Élettelen, tesze-tosza szándék csillan
Ám a kordon nem tettek színhelyére vezet,
A nyáj eszik, iszik, böfög, s elillan
Kreativitás nyoma, s így várja a vermet

Tóth Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Üdvözlök mindenkit, Tóth Mihály vagyok. Több, mint egy éve folytatok írói tevékenységet.…