Farsangi éjjelen

Kereng a karnevál, javában áll a bál, forognak ím a párok.
Köröttem táncosok, én arra gondolok, hogy nem hiába várok.
Elém lépsz könnyeden, ölelsz szerelmesen, szívedre én vigyázok.

Hullámzik a tömeg, de én immár veled kapaszkodok csak egyre.
Szemedből csillogás, érzéki villanás néz vissza a szemembe.
Ölellek boldogan, az éjfél messze van, vigadjunk mindörökre.

Csodás e forgatag, kezed kezembe add, járd még velem a táncot.
A pír az arcodon, olaj a vágyamon, tüzeli fel a lángom.
Karomban tartalak, varázslatos e nap, hagyjuk a társaságot.

Harang éjfélt ütött, szívünk a Hold mögött pirulva sugdolózik,
A farsang mámora terül a városra, bár kicsit még szabódik.
Elandalog, mesél, egy jobb évet remél és csendbe burkolózik.

A lábaink alatt, kövek szorítanak titokban még utánunk.
Konfetti száll tova, s mi lépkedünk haza, fehérlik már a házunk.
Bújjunk szobánkba be, s e farsang éjjele, legyen végre a nászunk.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/