Felvette a szép ruhát,
amit mindig is utált,
de nekem tetszeni akart,
mert ünnep volt az a nap.

Kis csokrot fogott kezében,
s gyűrött rajzlapot,
rajta színes ákombákom,
amit nekem alkotott.

Verset mondott, meghajolt,
de legszebb mégis akkor volt,
mikor apró karjait kitárva,
kacagva felém futott.

Az évek múltak, nőtt a gyermek,
a rajzok is szebbek lettek,
kaptam csokit ajándékot
s minden évben szép virágot.

Bár már felnőtt, nekem gyermek,
mert egy napján minden évnek,
újra azt a kislányt látom,
ki szebbé tette a világom.

Anyák napján már azt kapom,
együtt vagyunk ezen napon
és ami még mindig jár,
nefelejcs és gyöngyvirág.

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak, 57 éves vagyok és egyedül élek egy baranyai kisvárosban…