Visszatér-e vajon, mi az életünk volt?

Lesz-e olyan még, mint mondjuk úgy két éve?

mikor korlátozás  s maszk nélkül mehettél,

ahová akartál, semmitől se félve.

 

És mehettem volna, mikor kedvem volt rá,

egyedül vagy veled, moziba, színházba,

s nem voltak e helyek mind lelakatolva;

járhattam könyvtárba, nemcsak patikába.

 

És hogyha utaztam – no azt se túl gyakran,

nyugodtan mehettem, útitársak között.

Noha élhetnének még köztünk boldogan,

közülük nem egy már az égbe költözött…

 

Pestre két éve még többször eljutottam,

vártak a könyvtárak meg a múzeumok,

máskor meg ismerősöket látogattam,

és jöttek hozzánk is rokonok, barátok.

 

A világ felfordult, netán megbolondult?

Nem tudja az ember, háború van? béke?

Mert testedet ölik új meg új járványok,

s lelked: a félelem. Mikor lesz már vége?!

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…