Posted by
Posted in

Májusi szélben

Májusi szélben   Mint a tengeri hullámok Úgy verik térdem a kalászok. De csókká szelídül apró öklük.   Rohan a szél a pusztán. A szerelmes csorda szalad. A Nap legeltet buja hordát.   Erre meg arra futok, Hogy lelkem velük lobogjon, Körbe öleljen a fuvallat.   Nincs már bánat a szívemben. Csak e pillanat él […]

Posted by
Posted in

Vége a mesének

Még érzem az illatod, itt hagytad a párnán. Még érzem a csókod is, amit ajkamra adtál. Mégis a sírás fojtogatja torkom, Mert tudom ez volt az utolsó alkalom. Utoljára láttalak, bújhattam hozzád, Nem tudok ezután nem gondolni rád. Soha többet nem foghatom a kezed. Soha többet nem lehetek veled. Soha többet nem érzem az illatod. […]

Posted by
Posted in

Mélységes szerelem

Lépcsőfokokon lépegetek, Nem számolom hányadik, Lépek le egyre lejjebb, Te hívsz engem a lépcső alján, Nem tudom mikor érek oda hozzád, De kitartok, nem adom fel. Mert kezed sosem engedem el, Mindig fogom, Te vagy minden gondolatom, Olyan vagy mint a madár, Ki mindig rám száll. S én is szállok veled, A gondolataim rólad szólnak, […]

Posted by
Posted in

MAGAMBA ZÁRTAM A MÚLTAT

Álmodó világomban Mond hol a helyed ? Piros rózsát hoztál ? Vagy fekete halál kelyhet ? Elfeledett régi emlékekre gondolok Hol elfáradt már az idő is Levelei hullnak a pillanatoknak S néma búnak, néma vágynak lelke száll Érzéketlen szívre, kősziklára rátalál A felhők mögül előbújik a nap Fénye elvakít, de már csak bánatot tererm Magamba […]

Posted by
Posted in

Szürkeség

Szürke hétfő után újabb szürke kedd, Szürke hétköznapok, benne szürke emberek. Lomha tempóban baktató színtelen jövő, Mint friss kátrányba a kavics, úgy leragadt az idő. Nem látjuk a hibákat, rágódunk a múlton, Mint fogatlan öreg a száraz kenyérhéjjon, Hová tűnt a fény? A színek ragyogása? Visszhangzik a rideg valóság gúnyos kacagása.

Posted by
Posted in

Ifjúkori kedvesemhez

Ifjúkori kedvesemhez Mert én akartam lenni kosztosod, hozzád botorkáltam, mint rendesen felöltözött diák ahogy szokott, még kócosan, de mindig éhesen. Olyankor én belőled törtem ott, a vér kicsordult számnak szegletén, egyszer sem kértem bűnbocsánatot, csak faltam egyre mind, mi fért belém. Etettél reggel és ebédre is oly gyakran hívtál mégis engemet, és én megittam lényed […]

Posted by
Posted in

Tavaszi zsongás

Tavaszi zsongás Csivitel, cserreg, csicsereg, döngicsél, zümmög a kikelet. Elfeledték téli álmukat a fák, csábítón integet millió virág. Át tetsző kéken végtelen az ég, Napsárga mosoly ontja a fényt. Hajlékony fűszál a gyík talpa alatt bőszen tudatja, hogy arra szaladt. Tulipán kehelyből iszik egy bogár, elfáradt az úton, felfrissülne már. Türelmetlen vére izgalomra vágy, hajtja […]