Lépcsőfokokon lépegetek,
Nem számolom hányadik,
Lépek le egyre lejjebb,
Te hívsz engem a lépcső alján,
Nem tudom mikor érek oda hozzád,
De kitartok, nem adom fel.
Mert kezed sosem engedem el,
Mindig fogom,
Te vagy minden gondolatom,
Olyan vagy mint a madár,
Ki mindig rám száll.
S én is szállok veled,
A gondolataim rólad szólnak,
Te vagy a ma, s holnap.
Lépteim sosem fogynak el,
Hosszú ez a lépcső,
kanyarokkal van tele,
Lábam nem fárad bele.
Hív ajkad mindkét oldala,
Hogy ajkammal legyenek összefonódva,
Öleljen engem tested,
Ragadjon el a képzelet,
Már látom az útnak vége lesz,
Erőre kap a szerelem,
Utamba tesz téged,
csak pár lépcső választ el,
Tőled akit minden érdekel,
Várva azt, hogy karom mikor érhet el.
Ahogy elérsz engem,
Kiszabadul lelkem,
Tűz fonja be testem,
Valahol lent a mélységben,
Vissza sem megyek, nem akarok,
Tüzednek lángjában maradok,
Örökké legyenek szerelmes hajnalok.
2021. Március. 30.

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december…