Tavaszi zsongás

Csivitel, cserreg, csicsereg,

döngicsél, zümmög a kikelet.

Elfeledték téli álmukat a fák,

csábítón integet millió virág.

Át tetsző kéken végtelen az ég,

Napsárga mosoly ontja a fényt.

Hajlékony fűszál a gyík talpa alatt

bőszen tudatja, hogy arra szaladt.

Tulipán kehelyből iszik egy bogár,

elfáradt az úton, felfrissülne már.

Türelmetlen vére izgalomra vágy,

hajtja valami, repül hát tovább.

Lilába öltözve nézi az orgona,

bódító illatát a levegőbe ontja.

Átszellemült méhek sietve jönnek,

majd virágportól dúsan tovarepülnek.

Meghívót küldött a tavasz megint,

megjött a gólyahír, árvácska, jácint.

Jönnek a többiek, karnevált ígér a föld!

Feszül a rügy, uralkodni vágyik a zöld.

A többi szín nem hagyja, nincs vége még!

Itt van a sárga, piros, rózsa és a kék!

Millió árnyalat, bódító illat, és a forma!

Ünnepel az élet, ezer színbe oltva.

Sűrű ág között apró fészket látok,

pattan a tojáshéj, kicsi csőr tátog.

Anyja már ott van, fiát óvón öleli,

jön már a párja, csőre kukaccal teli.

Zsong a természet, izgalma rám ragad,

Szerelmes vagyok én is, ne kéresd hát magad!

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település.…