Még érzem az illatod, itt hagytad a párnán.
Még érzem a csókod is, amit ajkamra adtál.
Mégis a sírás fojtogatja torkom,
Mert tudom ez volt az utolsó alkalom.
Utoljára láttalak, bújhattam hozzád,
Nem tudok ezután nem gondolni rád.

Soha többet nem foghatom a kezed.
Soha többet nem lehetek veled.
Soha többet nem érzem az illatod.
Soha többet nem láthatom mosolyod.

Melletted halhatatlannak éreztem magam,
Tudtam, hogy veszélyes, mégis akartam.
Szerettelek minden percben, minden pillanatan,
Bárhol jártál veled voltam minden gondolatban.
De hiába álmodtam, túl magasra szálltam,
S most törött szárnyakkal nagyot zuhantam.

De nem bántam meg semmit, ez így volt jó.
Egy ideig együtt utaztunk az álomhajón.
Most ketté vállnak útjaink, a mesének vége.
Új fejezetet kezdek életem könyvébe.

Gúnya Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Mindig is szerettem az irodalmat. Már fiatalon érdekeltek a versek; játéka szavakkal,…