Ma úgy aludtam el…

Ma úgy aludtam el, hogy álmom
hasonlított a régi dalra,
amelyben benne volt a kettőnk
fájdalmasan rövidke sorsa.

De látod, visszajött a kotta,
alig kopott az ócska szólam,
ott folytattam, hol abbahagytam,
álmomban is tovább daloltam.

És még az illatod se tűnt el,
hajad selymén az esti fények
ismét csak úgy bicsaklanak meg,
ahogy már akkor régen égtek.

Az érintésed is ma újra
a testem áramként ütötte,
azonnal csókra nyílott ajkam,
s a lelked lelkem átsütötte.

Aztán az éjben felriadva,
csak üldögéltem ágyam szélén,
a szívem fájt, úgy lüktetett ott,
minthogyha tested még ölelném.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/