Posted by
Posted in

Tudósítások páromnak 17.

Tudósítlak ismét, sok idő elmúlt bár, hogy megvagyok, élek, s éled a természet, lám kitavaszodott, itt a nyár is mindjár’. Most van az az idő, amit te úgy vártál, és tiszta szívedből, őszintén imádtál: több már, mint tavasz, még nem egészen a nyár. Ahogy a fokok futnak fürgén felfelé, te is ím elindulsz a Mályi-tó […]

Posted by
Posted in

Erdő szélén őzek

Edit Szabó : Erdő szélén őzek . Szelíden bólogat az erdei fák lombja, halkabban sóhajtgat, lakókat ne zavarja. . Fák alatt selymes fű már szemérmesen zsendül, eleség vadaknak, legelő állatfajnak. . Erdő szélén szarvas a gidájával ballag, nem zavarja senki, legelészni engedi. . Őrző szemmel figyel, körbe néz,csendes minden, egyél édes gidám, édesanyád itt vigyáz. […]

Posted by
Posted in

Kulcsfontosság

Csak a kulcsért jöttem vissza, de most szívemet hagytam hátra. Azt a kis lüktető, zavarosan tiszta dobozkát, amibe elraklak, mint egy kamrába. Nálam a kulcs, nálad a doboz. És távolodunk. El az ismeretlenbe, keresve kulcsot, ami feloldoz, keresve dobozt, ami majd rejtegethet.

Posted by
Posted in

Kóborló vándor…

Cél nélkül vándorlónak talán békésen nyájas az arca, De, ha ránézel orcájára, gonosz vigyor ülhet rajta. Éjszaka a párnámon, éber lelkem oly’ bús, bánatos, Mindenek cikáznak az agyamba… bolond gondolatos. Jaj, de nem érzi az eszem, hogy fekete a kedvem Várom, hogy majd kitisztul gondolatim. Ezt, remélem. Szerte szétszórt életem, talán így lehetne nyugodt. Ne […]

Posted by
Posted in

Tömeges jelenségek

Hétköznapi pszichológia (Bokorrímes) Sok ember olyan szemellenzővel jár, mint a sörös-kocsi lovai, Van, aki egész életében dugóhúzóba zuhan, mint légjárók gépei… A legtöbb embert körülveszik a mélységes mélabú, sötét fellegei! Ebédileg a tányéroknál bús-bánatosan ül a tömeg, de mindenki egyedül, Teli tányér, üres tányér, felnézve a semmit látja… életében csak menekül… Desszertet már nem várja, […]

Posted by
Posted in

Májusi zápor után

Májusi zápor után   A nyárfa pihéje Megvárt, nem szállt el a kusza szélben. És itt a minap még, Barna paplan alatt aludt a mag. De már sorolni kezd Az új vetés, ím az álmos földben. „Csak ennyi eső volt? ” Mutatja a lány a sovány nyomot És ő nem is látja: A levél, ölelve […]

Posted by
Posted in

A dombokon

A dombokon (Almádi Rózával közösen) A szó a szádon még üres fogadkozásokat keres, de már amott a dombokon kopott kabát az irgalom. Ott már a tél goromba úr, nincs pengető és rajta húr sem úgy feszül, mi mondaná, hogy újra még, hogy van hová. A hóra véred elcsorog, tekinteted csak ácsorog, reményed fáradt, tétova, úgy […]