Észrevétlen tűnik el a fekete éj,
A Hold csendesen hátrálva visszavonul.
Pirkad már az égbolton az ébredő fény,
Kelő nap lányarcú fényárban bevonul.
.
Hűvös szellő fuvallattal megérkezik,
Arcomat simogatva lágyan megérint.
Hirtelen eszmélve nyúlok a kezedért,
Bársonyos érintésed simulva széthint.
Csodálatos hajnalban együtt ébredve,
Közös csendünk is mosolyogva felébred.
Nesztelen körbefonja forró testünket,
Boldogság most veled, érzem közelséged.
.
Egymással élvezzük a felkelő napot,
Friss hajnalban újra beléd kapaszkodom.
Nyirkos testünk hajnali szűrt fényben csillog,
Szívünk most közös dobbanás… álmodozom.
(én/H.E.)

Horváth Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyon köszönöm, hogy bemutatkozási lehetőséget kaptam itt az Irodalmi Rádiónál. Bízom benne,…