Profán vágy

Májusi alkonyatban kinéztem ablakomon
Szokatlan hűvös szél suhant el az arcomon
Kánikula dühöng Ibériától a sarkkörig
Földünk tréfálkozik cigánykereket hány
Már elérhetetlenné vált a békés magány
Gyermekként vágytam a gyors felnőtté érést
Ifjúi lendülettel bűvöltem a diploma szerzést
Kamaszkor ábrándjaim elhessegettem
Munkás hétköznapjaim meghozta a szerelmem
A vágy kitisztult szívemben megadva a kegyelmet
Hogy családra alapítsam a jövendő életem
A vágy békés utakat talált további létemben
Abban reménykedtem, ahogy megöregedtem
A vágy majd megmarad szép emlékeimben
Villámcsapásként érkezett hozzánk a kovid
Bezárt magányunkban visszatért a vágyakozás
Új testet öltött a szabadság, a szabad mozgás
A családi találkozások, ölelések, gyermekvállalás
Így vált a vágy reneszánsza újból valóság

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…