Emlékeid a négy (sejt)fal közé zártak,
feltettek a kispolcra a bal kamrába.
Míg gondolataim hálóját szaggatom,
itt felejtett vérlemezkédet hallgatom.

Lassan fordul körbe a véres szerkezet,
barázdái, mint szívemen az erezet.
Hosszú heget vág az orsócsont tűje,
véremen át szerelmet pumpál az űrbe.

De mi lesz, ha a lemeznek vége szakad?
Elfogynak a barázdák, s a tű túlszalad.
Szertefoszlasz te is? Vagy maradsz még velem?
Legalább néhány lemezt hagyj majd itt nekem!

Kurtisz Dorotea az Irodalmi Rádió szezője. A nevem Kurtisz Dorotea. A Föld nevű bolygón élek, pont ugyanabban a…