Egy mongúz

A végtelenből tűnt elő
sziszegve, mégis lustán
az óriási elnyelő
a mérhetetlen pusztán.

Tekergett szinte lázasan,
a prédáját keresve,
felém kanyargott untalan
kövér, sikamlós teste.

Remegve, némán álltam ott,
már-már halálra váltan,
esélyem ím, aligha volt,
csupán mérgére vártam.

Ám akkor ott a semmiből
egy mongúz lépett közbe,
vad villámként előretört,
rátámadott a szörnyre.

Nagy volt a harc a tág mezőn,
amint ők összecsaptak,
a fürge mongúz vakmerőn
leckét adott a nagynak.

Fáradt a kígyó, ámde még
sziszegve visszavágott,
kötözte volna száz sebét,
de hát olyat ki látott.

Megadta végül is magát,
nem én leszek ma étke,
egy mongúz ette már húsát
jóízűn estebédre.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/