Lila szemekkel szemlélem a világot,
Amerre csak nézek, látok jó sok barmot.
Van köztük szép magyar tarka,
A többi meg; szürke marha.

Van egy csomó, jól el vannak látva szarvval,
Döfködnek is rendesen… bár nincs is partfal.
Látok nem is némi birkanyájat, nagy egyedszámmal,
Juhász terelgeti őket –joguk van- csak szép szóval.

Van terelő kutya is, kordában tartja őket,
Ott nincsenek… így nem a nagy-bundás nagymenőket.
Végtelen a mi Hortobágyunk, nagy és sík,
Ha mi jók vagyunk, miért vagyunk mi… kicsik?

Vecsés, 2013. december 05. – Kustra Ferenc József