Fehér műtőasztalon fekszem,
fertőtlenítő szaga öleli át testem.
A műtétet az Idő végzi,
szikéivel régi sebeimet tépi:
ereimből sűrűn gomolyog ki
régi éltetőm alvadt maradványa.
Lelkem test nélkül sodródik az éterben végig,
elmém sem érzés, sem gondolat nem tépi.
Kiürült vénák és artériák ölelkeznek,
szívembe lassan új életet vezetnek.
Infúzión hozták a donort:
intravénásan kaptam az új adagot.
Az új nedű forrón árad bennem,
felmelegíti régen átfázott testem –
beültetett szerelem.

Kurtisz Dorotea az Irodalmi Rádió szezője. A nevem Kurtisz Dorotea. A Föld nevű bolygón élek, pont ugyanabban a…