Posted by
Posted in

2021 Ballagás

Edit Szabó : 2021 Ballagás . Remegő kis gyermekekből első osztály tanterméből fiatal emberré lettél, kilépsz most az élet felé. . Utolsó év iskolában furcsán végződött a nyárban, alig kezdted meg az évet, a betegség betett néktek. . Otthonod lett a tanterem, korcsoportod nem mehetett iskolába, társaságba, veszély lépett barátságba ! . Hosszú szünet után […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Így kezdődnek a dolgok…

Rózsa Iván: Így kezdődnek a dolgok… (Avagy Mazsola és Tádé végzete) Manófalva ura Manó bácsi, más néven Manófalvi Manócska volt. Vele élt Mazsola és Tádé is, akiket a főmanó egy kicsit unt már. Meg azt is, hogy egész életében jó volt, hát legyen vénségére végre gonosz! Gondolta, összeugrasztja őket, így megszabadul mind a kettőtől, egy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Felül a szennyek árja…

Rózsa Iván: Felül a szennyek árja… A senkinek sem látható, talán a legérezhetőbb. A senkinek sem érthető, az egyetlen érv Isten előtt. A legkevésbé felfogható, lesz majd a legnyilvánvalóbb. Aki most a Földön legfelül van, szinte mindenfelé a legalávalóbb. Budakalász, 2021. június 15.

Posted by
Posted in

Veled csak még jobban fázom

Itt ülsz mellettem. Meg akarlak kérni rá, hogy menj el. Hogy hagyj itt. Hagyj itt, mint a főiskolát, meg anyádékat, aztán a munkádat, majd az alkoholt, majd megint a munkádat hagytad. Engedj el. Egyszerűen hagyj itt, akár itt, a panelek árnyékában, vagy a liftben, amiben alig férünk el ketten. Ennek kezdetben örültem; ahogy egymáshoz préselődve […]

Posted by
Posted in

Önzetlen

Amit elvettem, Azt nem adom vissza. Amit elvettem, Azt nem adom vissza. Akit elvettem, Azt nem adom vissza. Nem adlak vissza az emberiségnek.   Megtartalak, Elhúzódó halálos láznak, Megtartalak, Életre szóló traumának, Megtartalak, Szirmoknak a nyelvem alatt, Hogy mikor beszélek hozzád, És mikor te beszélsz hozzám, Ne hervadjunk el.   Megtartalak, Összekarmolt kórképnek, Megtartalak, Diagnosztizálatlan […]

Posted by
Posted in

Háborús bűn

Fakuló arcomra válogatok színeket, Van, ami csak tovább sápaszt, így pedig látni alattam az érzelmeket.   Az esőcseppekkel lefojtott tűzijáték, Az ami a bőröm alá menekült, Oda, ahová hívtalak téged is. Ne legyen már ilyen csönd.   Nem tetszik, hogy csak a robbanásokat hallom, Mert a mosolyaim már rég kiugrottak a vadászrepülőből. Őszintén remélem, hogy […]

Posted by
Posted in

Élsz, még te lány?

Teleengedem a kádat a gondolataimmal, Megfürdök bennük, megfestenek a színek, a fények.   Várom, hogy egyszer fennakadjak Valaki torkán.   Várom, hogy lásd, miként égnek az ujjaim, ha a jövőmbe mártom őket.   Várom, hogy lenyald a higanyt a számról, Hogy elárulj, és hogy számíthassak rá.   Várom, hogy a repeszekből öntsek magamnak fülbevalót, Hogy […]

Posted by
Posted in

Visszajutok az égre

Elhervadhatnék, mint Letaszított csillagkép, Fényre vak árnyékként, ki Sosem volt sötétben.   Megszépülhetnék, de Mások tükörképeként élek, mert Az absztrakt a bőröm alá égett, Túl sokat akarok.   Most kigyulladhatnék, sőt, Egy vákuumban állok épp őrt, Csak nézem a lángot, és Minden mit látok, Az a kataklizma, mit a hajamba szőtt.   Nézem a port […]

Posted by
Posted in

Egyedül rajta

A kicsi, fehér, jólelkű pirulák egy pohár víz hidegségével együtt akadnak meg valaki torkán.   Valaki a gyógyszerekkel a torkában A fejét rázza, Még ha nem is tagad semmit, Az égő házból először A fel nem tálalt reggelit menti, Kihasználtságát a karján ringatja, Pótolhatóságát egy antik bútor fiókjába csúsztatja, És cukrozatlanul is elfogadja a tekintélyelvet. […]

Posted by
Posted in

A Törzsfőnök

A Törzsfőnök mélyen beszívta az alkonyi ősz illatát, letüdőzte a levelek fekete füstjét, ami a szélrózsa minden irányában szétterült a levegőben. Lábát a patakba lógatta, rekedtesen felnevetett, ha egy hal ezüstös háta a talpához ért. Szerette a természetet. Arra gondolt, szinte biztos, hogy a természet viszontszereti. A derekán feszülő övön rengeteg eszköz lógott – orvosságok, […]