Te drága kis virág! Mit vétettél e világ ellen,
hogy itt kell élned magányosan a poros útszélen?
M’ért nem mész a társaidhoz a zöldellő mezőre?
Ki tehette ezt veled, hogy ide lettél száműzve?

Megmentelek, te kis árva, szeretlek majd örökre,
vigyázok rád, hazaviszlek csodaszép kis kertembe.
Boldogságot találsz nálam, sosem leszel egyedül,
esténként a kis füledbe tücsök koma hegedül.

Így került az árva pipacs hős megmentőnk kertjébe,
meg sem kérdezve a virágtól, hogy ő mit szeretne?
Hányszor segítünk másoknak? Akár kérik, akár nem…
elterelve útjukról, mert azt hisszük, hogy ezt így kell…

De hol van a szabad akarat? Hol az isteni elv?
És hol van az a belső erő, amit tisztelni kell?
Mindenki egyedi életet kapott, saját utat.
Ami nekem napfény és pompa, másnak tövist mutat.

Érted? Életünk más és más. Nem lehetünk egyformák.
Nem tudhatjuk, ami nekem jó, az neked nem-e fáj?
Van, ki társát keresi, s talán van, aki a magányt.
A lényeg egyetlen szabály, a saját utadon járj!

Hallgass a belső hangra, mely szíved mélyén muzsikál,
Ne hagyd, hogy lépre vigyen egy jót akaró jó barát.
Tanulni, fejlődni jöttünk a Föld nevű bolygóra,
Akár a kis árva pipacs, az út mentére szórva.
Poroszló 2021.05.26.

Rácz Anita az Irodalmi Rádió szerzője. Rácz Anita vagyok. Budapesten születtem 1971-ben. Jelenleg Debrecenben élek az engem mindenben…