(avagy szerelem korona idején)

Már egészen belebolondultam,
megrészegített a sok fordulat.
Barázdák sora, ahogy körbe tekeregnek,
szerelmi filtrum-masszává keveredve.
Pillantásom rabul ejtette,
megbabonázott testem remeg.
A tű lassan a barázdákba vágva kereng
- sebet ejt rajtuk, nézem, ahogy behegednek -
véres nyomában vonásaid megelevenednek.

Puhán ölelő zongoraszóba takarózol,
minden pislantásod egy szívemen dobbanó dob.
Hegedűk rajzolják ajkad tökéletes vonalát,
allegro leggiero - húzzák szemed bogarát.
Mikor megszólalsz, ajkaidon a barázdák nyomán
nyelved, mint lemezjátszótű bukdácsol át.
Már nem hallom a zongorát,
zene sincs, csak boldogság:
az, hogy itt vagy: karanténban orvosság.