A percek szétgurulnak,
semmi sem örök.
Az évek múlnak-
gyarapodnak,
mint fában az időkörök.

Minden nap mást hoz,
egyik könnyeket,
másik nevetést.
Észre sem veszem,
és már eltelt a fél életem.

Körülöttem fakul minden:
a fába vésett szerelmes betűk,
a nap sugarai az égen,
a karfán hagyott ruhák ránca,
a padló kövén a minták.

Sokasodnak az évek,
arcomon a ráncok,
a víz tükrén a fodrok,
szívemben a csalódások.
A tó felett a ködfátyol,
Arcomon az élet.

A mulandóság nem hagy el,
mint a hűtlen barát.
Észre sem veszed, úgy követ,
akár napnyugtakor
a csendesen lopakodó árnyak.

Buruli Anita az Irodalmi Rádió szerzője. Már gyerekkoromban is megérintettek a versek. Leemeltem Ady Endre kötetét a polcról,…