A Hold és a pipacsok

 

Kaszált rét felett,

Kócosan kelt fel a szép Hold.

Rőt pipacsok között

Vörösre csókoltuk egymást.

Megtelt lassan fénnyel

A föld, köröttünk a tájék,

És míg szemben álltunk

Szerelmünk pirulta a rét.

Égő hátam mögött,

Már Afrodité mosolygott,

Hermész vitte a hírt,

Hogy ma ilyen csoda történt.

 

Fekete virágfej-

Integető sötét árnykép,

Emelkedik a Hold-

Megrövidül minden árnyék.

Nesztelen körvonal

Fut gabona táblák hátán

Keresem a Vénuszt,

Talán ő még hazatalált…

Fehér a Hold bőre,

Olyan éles tőle a fény…

Ölel-e újra holnap,

Viszonozza ismét csókom?

Oly magasan sétál,

De ő is csak egyedül járkál…

 

„Kedvesem, így félek,

Hogy elnyel minket az éjjel.

Keljünk kicsit később,

Ringassuk álomba egymást,

Szűnjön minden zsongás.

Meztelen fényünkben fürdik

Így, a lenti világ.”

2021. 05. 26-27.

 

 

 

 

 

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van…