Kívülről pompa, belülről magány.
Elmúlt, vége, elmúlt… Hiányzik a nyár.

Reszkető falevél lehullana az ágról,
de nem tud elszakadni, fél a haláltól.

Huncutul csavarint a hideg szél rajta,
megadva magát lehull az avarba.

Visszanéz a fára… Hiányzol! Súgja.
S végleg megpihen a fa árnyékába’.

Közben az öreg fa számolja az éveket…
hányszor engedte útjára a fájó érzelmeket.

Hányszor ejtett könnyeket, mikor ágai letörtek,
hányszor viselte némán a hideg, jeges terheket.

Várva újra és újra a rügyező tavaszt,
mely mindig új és új feladatot ad…

Ágai közt madárfészek, odujában mókuslak,
fa tövében kispadon anyóka dúdolgat.

Emlékeit előszedi, hol sír, hol nevet nagyot,
felidézi, mikor szüleivel elvetett egy magot.

A magocska életre kelt, s fává cseperedett,
s évről évre nevelte a faleveleket.

Szembe szállt a nyárral, jöhetett hideg tél,
folyton-folyvást harcolt drága életéért.

Közben egyre öregebbé és bölcsebbé lett,
egyre kérgesebbé edzette őt az élet.

Éveiben egyetlen percet sem vesztegetett,
s némán őrzi a rá bízott emlékeket.

Rácz Anita az Irodalmi Rádió szerzője. Rácz Anita vagyok. Budapesten születtem 1971-ben. Jelenleg Debrecenben élek az engem mindenben…