B terv

Az út porából egy kavics
a messzeségbe koppan,
cipőm alatt a többi is
csikordul rá unottan,
nehéz kabátom foltjain
a varrás kezd szakadni,
zsebem lyukas, s az álmaim
között a lét falatnyi.

Bolyongok én a végtelen
ködével átfonódva,
úgy, mint kinek nem is lehet
e földön semmi dolga,
csupán kóborlok céltalan
a roncs világ traverzén,
kikezdte rég a vágyamat
egy ismeretlen örvény.

Lehúz magával, majd kiad,
úgy játszik mintha félne,
belőlem többé nem harap,
de meghagy még egészbe,
játszik velem, pedig nem él,
halott az istenadta,
talán csak még annyit remél,
hogy az leszek miatta.

E hosszú út során, mikor
a mennynek ajtajában
megállok és kopogtatok,
én bánatos hazátlan,
lehet, pokolra küldenek
és még ennem sem adnak,
ott lent viszont az ördögök
meleg tűzzel fogadnak.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/